day 6-7-8-9-10 - no task

Csak a történelmi hűség kedvéért készítem ezt a bejegyzést. Mindenki tudja aki érdeklődik kicsit is az EB után, hogy 5 teljes napig szakadó esőben vártuk a csodát.
Rettenetesen sokat kivesz az emberből a tehetetlen várakozás. A szervezők mindent megpróbáltak, hogy kicsit enyhítsék a fájdalmunkat, de erőfeszítéseik csak részben érték el céljukat.
Volt itt ingyen kaja, elvittek minket wellness fürdőbe, szerveztek megint vacsit élőzenével, aztán meg ma már csak fél napig esett és elvittek túrázni egy vízeséshez és utána meg egy easy tracking punnyadt testű siklóernyősöknek, kb 400 szintkülönbség és a tetőn megint csak free-food várt bennünket.

Holnapra van kb 30% esély a taskra, de csak délután valamikor egy rövid feladat esélyes. Szombaton meg elméletileg jó lesz. De hiszem ha látom...

Day 4. és utórezgései

...siklasz az utolsó fordulópont felé, kezded elhinni, hogy tényleg be fogsz érni. Tested átjárja az érzéssel járó izgalom. Eléred a pontot, megcsinálod és becsipog a variód. Ránézel, látod, hogy már szinte biztos beérnél. Azért inkább belefordulsz az emelésbe, az ördög nem alszik. Ki tudja mi lesz? A gazdasági válság milyen hatással van a végsiklásokra? Lehet a 9-es siklószám ma már csak 6-ot ér. + 300 méter elég lesz, végül is már csak 8 km van a célig. Na jó. Legyen még arra is egy kicsi. Végül az űrből indulsz el. Most már tényleg elhiszed. Meglesz. Egy géniusz vagy. Egy isten adta tehetség. Anya még talán nem hordott ki ilyet. Mosoly ül arcodon. Úristen (omg), mi az ott lent? Szabad szemmel is látod már a célvonalat. De mitől olyan színes körülötte minden? Ott csak a szép zöld fűnek kellene lennie. Ernyők! Hasít beléd a felismerés. Na de ennyi???? Honnan? Lehet, hogy ausztria legnagyobb siklóernyős iskolája itt tartott ma oktatást? Ezek versenyzők. A célban. Előtted. Na jó-jó, de mennyien? Max. 30-35 lehet. aszonygyahogy: 46,47,48... ...59,60,61... ...78,79,80,... ...na még ott is pakolnak 5-en, a levegőben még tucatnyi. Ajjaj. 98 ernyő előtted. Nem vagy Isten, nem vagy géniusz. Csiga vagy. Mit csiga, lajhár.
Már nem mosolyogsz, csak csendben leszállsz, átrepülve a célszalagot besunnyogsz a többiek közé, gyorsan levetkőzöl és mintha már legalább fél órája ott lennél sajnálkozva figyeled a beérkező pilótákat. Hát hol voltatok idáig drágáim? Nektek hosszabb feladatot írtak ki, vagy elszakadt a gyorsítótok?
Azért még jönnek páran. Lassan elkezd visszatérni beléd az élet, egy félmosoly suhan át az arcodon. Végül is jót repültél. Megmaradtak a célok, van még hova fejlődni, nem kell a csúcson abbahagyni. Kezded sajnálni a Valic testvéreket. Megannyi nagy világverseny megnyerése után, most csak az első 30-ban. Innen már csak lefelé vezet az út...

A fenti leírás nem valós eseményeken alapul és bármi nemű hasonlóság élő személyekkel vagy megtörtént eseményekkel csak a véletlen műve lehet.

photo by Zsu (many thnx)

Day 5. - No Task

Ma rekedtre szopattak minket. 11-kor felvittek minket a Trattbertgre, annak ellenére, hogy vastag zárt felhőzet telepedett ránk aminek kb 1000 méteren volt az alja.
Fent aztán egy Hüttében ültünk 3 órát, miközben kicsit esett és a felhők nem tágítottak. Majd kitalálták, hogy jó lesz ez és felmentünk a starthelyre és kiírtak egy 39 km-t. Mindenképpen akartak napot csinálni mert a következő 3 nap előjelzése egyértelműen a fedett pályás sportokat részesíti előnyben.
Eligazítás után újabb kis várakozás, majd 16 óra 20-kor rájöttek, hogy ezt cukrozhatjuk bárhogy, nem jön össze a task.
Gyönyörű zivatarcellák között lecsúsztunk a leszállóba és a nap fémpontjaként egy barbecue-party várt bennünket.
Most ugyan tele a hasunk, de szomorúak vagyunk mert szinte biztos, hogy csütörtökig semmi sansz nincs repülésre és utána is csak a kétségek maradtak.

Day 4. - Task 2. - 56 km

A tegnapi kiadós esőzés után ma napsütésre ébredhettünk. Kicsit sikerült korábban kelnem mint az előző napokban, ugyanis tegnap lényegében egész nap aludtunk. Hagymás tojásrántottát készítettem 2 személyre, mert Laci előző este megvendégelt egy jó levessel és kompenzálnom kellett.
Csodával határos módon 2 perccel 9 óra előtt megérkeztünk a felszállításhoz, Peti meg is dicsért bennünket.
Jó hír volt, hogy ma végre nem a "sorbanállós" Bischlingre mentünk hanem a Tratberg nevű hegyre ahol legalább 300 ernyő elférne komolyabb probléma nélkül.
Korai és gyors feladatban gondolkoztak a szervezők, mert délután 4 óra után heves zivatarokat vártak. 56 km feladatot tettek össze, amiben az ablak előtt már kezdem kételkedni, ugyanis becsúszott egy fura középmagas front felhőzet ami teljesen bedeszkázta az eget.
A task deadline 15.00 óra volt, ami a 12.30-as pylon-t tekintve nem igazán laza idő egy 56 km-es feladatra. Gondoltam én ekkor. Meglepődtem.
150 pilóta zizeget és pulzált egyszerre a felhő alatt várva a 12.30-at. Hibátlan pozícióban kaptam el a pylon-t és a színes ernyőkavalkád közepén támadtam be az 56 km-es taskot.
Az első pont 25 km-re volt egy gyönyörű tavat szegélyező hegy tetején. Lényegében semmire nem volt idő a repülés alatt, rettenetesen gyorsan történt minden. Siklás gyorsítóval, majd tekerés, felhőszívás és felhő kerülgetés, újra gyorsító, fordulópontra kiszúrás parkettán, majd vissza kis tekerés és igen kitaláltátok, gyorsítóóóóóóóóóóó!
A fordulóig nem voltam nagyon lemaradva, kb 5-8 perc az elejétől. Meg is veregettem a vállam és már elképzeltem magamban, ahogy felállok a díjkiosztón a dobogó legfelső fokára. De hirtelen arra ébredtem, hogy a pontról visszatérve a kurzusra és kitekerve, már vagy 8-10 km volt köztünk. Nem tudom mi történt. Tényleg. Az elejét kb 2 egymáshoz közeli bolynak képzeljétek, amit én akkor kb 70 embernek saccoltam. Később kiderült, hogy nem csak repülni nem tudok, de a matek szigorlaton is elhasaltam. Teljesen esélytelennek látva az előny ledolgozását koppig tekertem mindent és a tekerések között belefeszülve a beülőbe nyomtam neki mint barom.
Balázs a célból rádión bemondta, hogy 1600-ról már beadta neki az utolsó pontról. Rásiklottam a pontra és 1600-on voltam, de gondoltam nem kockáztatok. Kitekertem 2100-ig és bevertem az első EB-m első valid taskján a célban.

Számokban:
141 pilóta startolt el.
134 pilóta a célban.
ebből 6 magyar.

az első 1 óra 12 perc 34 sec
az első magyar 1 óra 18 perc 26 sec
az én időm 1 óra 33 perc 27 sec

Simonics Peti 55. ; Vértes Bali 58.; Varga Dénes 81.; Kovács Béci 99.; Galambos Laci 117; Ákos Zsu 125.

Az első 10-ből 9 Ozone Mantra R 10.2

Konklúzió:
Erős arcszűkítés mellett megmutatták hol a helyem az európai siklóernyőzés egén.
A továbbiakban 3 dolog lehet fontos: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni...
karolok mindenkit
béci

!!! Photo by Ákos Zsuzsi!!!

Day 3. - No task

Teljesen zárt felhőzet mellett ébredhettünk ma reggel és ennek megfelelően törölték is a napot.
Még nem tudom mi lesz a program, de mivel kicsit fáradtak vagyunk így sok pihenés lesz benne, filmek (habár Zsuzsi lenyomott a torkunkon egy "tökéletes ember" című dán művészfilmet, amit remélem Ti is megnéztek...), kártya, internet, ilyesmi.
Jelentkezünk ha van valami érdekesség.

Day 2. - Task 1.

Peti reggel beszólt negyed 9-kor, hogy ideje lenne ébredni mert felszállítás van. Nem vettük nagyon komolyan a dolgot, mert az ablakon kitekintve nem volt az a tökéletes időjárás. Inkább amolyan menjünk moziba-kirándulni-fagyizni-shoppingolni féle látvány fogadott. Mindenfajta komolyabb lelkesedés nélkül mentünk a buszokhoz, ahol igencsak meglepetten konstatáltuk, hogy ezek jól itt hagytak bennünket. Na mondtam én, hogy ezek nem tréfálnak. Befüleskedtünk egy kombi audiba és lényegében pár perccel a busz után meg is érkeztünk a bischling-i felvonó aljához.
Az időről továbbra is csak az jutott eszembe, hogy otthon ilyen meteo mellett a repülés gondolata sem suhan át kicsi fejecskémen.
A hegyen aztán elkezdett esni az eső, mire mi sebesen lementünk a lifttel és erősen dolgoztunk Yell Oo következő kalandjain. Ekkor jött valami kósza infó, hogy nincs törölve a nap, sőt most írják a feladatot hozzá. Hoppá! Lent egyébként még esett. Na go back és lássunk csodát, tényleg lett feladat és az emberek készülődtek a starthoz.
A task egy 45 km speedrun céltáv, 5 km exit cilinderrel a második felében a Dachstein oldalában.
Azt már a pár éves versenyzői tapasztalataimból tudom, hogy a verseny már az ernyő kiterítésénél megkezdődik és szinte minden esetben az ablaknyitás után 10 percen belül el szoktam startolni, mert az esetek nagyon kevés százalékában fordul elő az, hogy a várakozás a jobb taktika.
Sajnos itt nem lehetett saját döntés a csatába indulás pillanata. A jelenlegi WPRS (világranglista) pontszám alapján összeállítottak egy sorrendet és annak megfelelően engedtek be a startra. Itt is a szokásos szigorúság elve mellett, semmi füleskedés, semmi sumákolás. Tudom mert próbáltam :).
A pillanatnyi WPRS helyezésemmel nem nagyon lehet büszkélkednem, ennek megfelelően szépen a sor vége felé könnyes szemmel és vágyakozva bámultam, ahogy az eleje felhőalapról indul a kurzuson.
Balázs és Dénes rontott startjai után lényegében Petin kívül mind az öten majd' egy időben tekertünk ki. Alapon láttam, hogy az eleje olyan 15 km-rel előrébb teker és köztünk még vagy két-három nagyobb boly követi. Egyszerre indultunk Balival meg Dénessel, Laci és Zsut elveszítettem szem elől.
Az első völgyátsiklást követően Balival maradtunk, mert Dénes beszólt rádión, hogy neki valahogy nem adta és leszállt. A következő völgyátsiklás után nekem a gerinc alá sikerült beérnem még Bali szépen fölötte koppant be és jól el is hagyott mire szépen lassan fellejtőztem és elcsíptem azt a 4-es liftet én is.
Fél órával később már a Dachstein oldalában megint egymás mellé keveredtünk, ám ekkor már ordas felhők árnyékában repültünk, a völgy másik oldalán esett az eső. Balázs látott ernyőket spirálozni kicsit előttünk és bemondta, hogy neki ennyi elég inkább leszáll. Már csak 19 km volt a célig, és ez az első EB taskom, a erősen motivált vagyok, hogy beérjek. Nem mondtak semmit a safety-n, "megyek tovább" gondoltam. Ekkor előttem 200 méterrel egy bolgár srác mentőernyőt dobott. Gyorsan leugrottam a gyorsítóról, ráfogtam erősebben a fékekre, összeszorítottam a fogam és jött az infó rádión, hogy stoppolták a napot. Nem kellett kétszer mondani, azonnal kifordultam és leszálltam Balázs mellé, de előtte megkértem Lacit, hogy szóljon be a safety-n a mentőernyős miatt aki még ott feküdt alattam a hegy oldalában. Később kiderült nem lett komolyabb baja, de azért eset elvitte a mentő egy kivizsgálásra.
A task érvénytelen lett, mert speedrunt nem lehet stoppolni, mivel ekkor nem állnak fent az egyenlő esélyek.
Kicsit sajnálom ezt az egész taskot, mert a késői start ellenére is jól mentünk és megnéztük a trackerek által rögzített állapotot a stoppolásig ez első 70.-ben lettem volna de ha végig tudunk menni még lehetett volna jobb is. Ebben a mezőnyben nekem az nem olyan rossz eredmény.
Így viszont elmondhatom, hogy két nap után az EB-n overallban első helyen állok megosztva :))

Ajánlott még: http://yelloobe.tumblr.com/ és http://sisakkamera.blogspot.com/

sziasztok

Day 1. - No task

az EB első napján megint a Bischlingre mentünk. Verőfényes napsütés mellett erős északias szél határozta meg az időjárást. Pár óra várokozás után a rendezők úgy döntöttek, hogy nem erőltetjük a repülést és törölték a napot.
Este 8-kor megvendégeltek minket egy svédasztalos vacsival amit pár sörrel lekísértünk és elégedetten eltettük magunkat a következő napra.
Mivel a foerecast nem kecsegtetett semmi jóval ezért nem voltam izgatott a következő nap miatt. Szinte biztos voltam benne, hogy törlik reggel a napot és lesz időnk rendezni sorainkat. Persze az élet mindig szolgál némi meglepetéssel...

Opening Ceremony

Hétfő este a traning task után 20.00 órakor tartották az EB hivatalos megnyitóját.
A főtéren, nagy csinnadrattával, profi szervezéssel, illusztris vendégekkel és fellépő művészekkel fűszerezve vehettünk részt a megnyitón.
Minden nemzet képviselőit felkérték, hogy fáradjanak fel a színpadra és pár szóban meg is interjúvoltak minden csapatvezetőt.
Az már az első pár ország bemutatkozásánál kiderült, hogy itt mindenki komolyan készült és gyönyörű egyenszerkókban vonultak be. Sajnos nekünk a HFFA vezetősége ígérete ellenére (állítólag nyertek valami pályázati pénzt erre) nem jutott még egy póló sem. Ennek ellenére zsedett-vetetten uygan de szívvel-lélekkel kiálltunkés képviseltük kis hazánkat a megnyitón. Zászlónk azért volt, erről Simonics Peti gondoskodott, ezt köszönjük neki.
Megnéztünk egy autentikus osztrák tánc műsort is, amolyan tiroli szerkós srácok vicces előadásában. Nekem nagyon tetszett, de a többiek lehúzták kicsit. Majd megettünk egy pizzát, ittunk pár sört és eltettük magunkat másnapra.

hivatalos tréning task

Reggel 9-kor volt egy megbeszélés egy hatalmas sátorban ahol bemutatták a fai ellenőröket, szervezőket és elmondták a szabályokat. Van belőle bőven csak tudjuk megjegyezni. Szigorúság van, ez nem egy szokványos kis fai 2.-es verseny ahol elnézőek a szervezők.
Ezután kb egy órás buszozással átvittek minket a Bsichling nevű hegyre, mert északi szélben az előtte lévő kétrugós hegy védelmében lehet repülni.
Aránylag rövid 48,4 km-es feladatot írtak ki, 4 gate-tel, ami azt jelenti, hogy 15 percenként lehet elindítanod a feladatot attól függően, hogy milyen pozícióban vagy. Amikor úgy érzed, hogy szépen kitekertél és a legoptimálisabb helyen vagy ahhoz, hogy elkezd a taskot, akkor belépsz a cilinderbe és go!
Mivel Balázs megkért, hogy a szponzoroknak fotózgassam kicsit az ernyőjét, így elég későn indultam és mire kitekertem már láttam, hogy az eleje már ez első pontról jön vissza felhőalapon. Nem bántam, mert ma inkább csak a gyórsítomat akartam beállítani meg a gps-emen is új szoftver verzió volt és gondoltam jó nap lesz, hogy összecsiszoljam a cuccot.
Hát nem annyira sikerült, ugyanis a gyorsítom még mindig elhúz jobbra, a gps meg nem indította el a taskot :( a régi szoftverrel tudtam mit kell megnyomni de most nem jöttem rá.
A repülés azért jól esett, az első részen még jól is mentem, kijött a lépés és azt éreztem,, hogy nem maradok szégyenben. Ez az érzés hamar köddé foszlott, a harmadik pont felé nagyon alacsonyra kerültem és már a leszállót kerestem. Kitartásomnak köszönhetően kb. fél óra alatt vissza küzdöttem magam a versenybe és megcsináltam az utolsó előtti pontot Lacival együtt. Elkezdünk visszaindulni az utolsó előtti biztonsági pontra, de szomorúan konstatáltam, hogy rajtunk kívül szinte már senki nincs a levegőben. Elég késő volt már és egy cirrus is becsúszott, azért nem adtuk fel és rácsúsztunk a pontra, de sajna a latest landing miatt már nem tudtuk megcsinálni. Laci megcsinálta a becsület miatt, én leszálltam a célban. Jól lebasztak minket, hogy nem figyeltük az órát.
Peti, Balázs és Dénes szépen beértek. Balázs kb 22., Peti 27., Dénes 39 körül, Laci 56., én 57. lettem, de csak kb 70 ember indult el a taskon a többiek örömrepültek.
A FAI ellenőr a startnál elkapott és egy gyors ellenőrzésen lecseszett mert nem az előírt biztonsági vizsgás sisakot használom.
Összességében jó kis repülés volt. Megállapítottam, hogy itt nem elég csak menni és beérni a célba, itt nyomni kell neki mint a barom, különben úgy járunk mint ma, hogy egy tele busznyi ember vár ránk a célban és már kurvára mennének vissza sörözni és basztatnak, hogy gyorsan hajtsd az ernyődet :( . Egy normál fai 2.-es versenyen már nem szoktam ilyen helyzetbe kerülni :) .

Egyébként akit érdekel a verseny, élőben lehet követni, mert mindenkinek kiosztottak egy trackert, és a neten 10 másodperces frissítéssel közvetítik az összes taskot.

all the best, I'll be back...