Peti reggel beszólt negyed 9-kor, hogy ideje lenne ébredni mert felszállítás van. Nem vettük nagyon komolyan a dolgot, mert az ablakon kitekintve nem volt az a tökéletes időjárás. Inkább amolyan menjünk moziba-kirándulni-fagyizni-shoppingolni féle látvány fogadott. Mindenfajta komolyabb lelkesedés nélkül mentünk a buszokhoz, ahol igencsak meglepetten konstatáltuk, hogy ezek jól itt hagytak bennünket. Na mondtam én, hogy ezek nem tréfálnak. Befüleskedtünk egy kombi audiba és lényegében pár perccel a busz után meg is érkeztünk a bischling-i felvonó aljához.
Az időről továbbra is csak az jutott eszembe, hogy otthon ilyen meteo mellett a repülés gondolata sem suhan át kicsi fejecskémen.
A hegyen aztán elkezdett esni az eső, mire mi sebesen lementünk a lifttel és erősen dolgoztunk Yell Oo következő kalandjain. Ekkor jött valami kósza infó, hogy nincs törölve a nap, sőt most írják a feladatot hozzá. Hoppá! Lent egyébként még esett. Na go back és lássunk csodát, tényleg lett feladat és az emberek készülődtek a starthoz.
A task egy 45 km speedrun céltáv, 5 km exit cilinderrel a második felében a Dachstein oldalában.
Azt már a pár éves versenyzői tapasztalataimból tudom, hogy a verseny már az ernyő kiterítésénél megkezdődik és szinte minden esetben az ablaknyitás után 10 percen belül el szoktam startolni, mert az esetek nagyon kevés százalékában fordul elő az, hogy a várakozás a jobb taktika.
Sajnos itt nem lehetett saját döntés a csatába indulás pillanata. A jelenlegi WPRS (világranglista) pontszám alapján összeállítottak egy sorrendet és annak megfelelően engedtek be a startra. Itt is a szokásos szigorúság elve mellett, semmi füleskedés, semmi sumákolás. Tudom mert próbáltam :).
A pillanatnyi WPRS helyezésemmel nem nagyon lehet büszkélkednem, ennek megfelelően szépen a sor vége felé könnyes szemmel és vágyakozva bámultam, ahogy az eleje felhőalapról indul a kurzuson.
Balázs és Dénes rontott startjai után lényegében Petin kívül mind az öten majd' egy időben tekertünk ki. Alapon láttam, hogy az eleje olyan 15 km-rel előrébb teker és köztünk még vagy két-három nagyobb boly követi. Egyszerre indultunk Balival meg Dénessel, Laci és Zsut elveszítettem szem elől.
Az első völgyátsiklást követően Balival maradtunk, mert Dénes beszólt rádión, hogy neki valahogy nem adta és leszállt. A következő völgyátsiklás után nekem a gerinc alá sikerült beérnem még Bali szépen fölötte koppant be és jól el is hagyott mire szépen lassan fellejtőztem és elcsíptem azt a 4-es liftet én is.
Fél órával később már a Dachstein oldalában megint egymás mellé keveredtünk, ám ekkor már ordas felhők árnyékában repültünk, a völgy másik oldalán esett az eső. Balázs látott ernyőket spirálozni kicsit előttünk és bemondta, hogy neki ennyi elég inkább leszáll. Már csak 19 km volt a célig, és ez az első EB taskom, a erősen motivált vagyok, hogy beérjek. Nem mondtak semmit a safety-n, "megyek tovább" gondoltam. Ekkor előttem 200 méterrel egy bolgár srác mentőernyőt dobott. Gyorsan leugrottam a gyorsítóról, ráfogtam erősebben a fékekre, összeszorítottam a fogam és jött az infó rádión, hogy stoppolták a napot. Nem kellett kétszer mondani, azonnal kifordultam és leszálltam Balázs mellé, de előtte megkértem Lacit, hogy szóljon be a safety-n a mentőernyős miatt aki még ott feküdt alattam a hegy oldalában. Később kiderült nem lett komolyabb baja, de azért eset elvitte a mentő egy kivizsgálásra.
A task érvénytelen lett, mert speedrunt nem lehet stoppolni, mivel ekkor nem állnak fent az egyenlő esélyek.
Kicsit sajnálom ezt az egész taskot, mert a késői start ellenére is jól mentünk és megnéztük a trackerek által rögzített állapotot a stoppolásig ez első 70.-ben lettem volna de ha végig tudunk menni még lehetett volna jobb is. Ebben a mezőnyben nekem az nem olyan rossz eredmény.
Így viszont elmondhatom, hogy két nap után az EB-n overallban első helyen állok megosztva :))
Ajánlott még: http://yelloobe.tumblr.com/ és http://sisakkamera.blogspot.com/
sziasztok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése